2014.
november 11-én a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Történettudományi Intézete meghívására a Pécsi Egyháztörténeti Intézet
munkatársai tartottak előadást, melynek keretében bemutatták intézetük
megalakulását, működését, folyó kutatásaikat és tervezett projektjeiket,
illetve ismertették eddig megjelentetett kiadványait. A programot Dr. Fodor Pál, a BTK
főigazgatója nyitotta meg, aki a vendégek köszöntése mellett kitért arra is,
hogy a Történettudományi Intézetben már hagyománya van más intézetek személyes
bemutatkozásának Így ezt megelőzően 2014. február 18-án a kolozsvári
Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézete, korábban pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület
munkatársai voltak a meghívottak. A főigazgató kiemelte, hogy a pécsi kutatók
meghívása és kutatóintézetük munkásságának bemutatása a magyarországi
egyháztörténeti kutatás felélesztését, megújítását és virágzását jelentő
folyamat fontos része. A Történettudományi Intézet keretében is alakult
egyháztörténeti kutatócsoport (Balogh Margit, Bárány Zsófia, Klestenitz Tibor),
amely több projektben is együttműködött már a pécsiekkel.
Balogh Margit, a TTI egyháztörténeti
kutatócsoportjának tagja szintén köszöntötte a vendégeket, és röviden
ismertette a tagok életrajzait. Fontosnak tartotta elmondani, hogy bár
Magyarországon több helyen is folyik komoly egyháztörténeti kutatás (Budapest,
Nyíregyháza, Győr, Esztergom), a pécsi csoport munkája egyedülálló abban, hogy
kutatásaik a 15. századtól egészen a jelenkorig nyúlnak. Ez mellett elismerését
fejezte ki azért, mert az intézet kutatói egyházmegyei történetírást is
művelnek, amire szintén alig akadt eddig hazai példa, legfeljebb egy-egy
kiemelkedő püspök életrajzához kötődően (A Pécsi Egyházmegye a 17–18.
században. Pécs, 2005). Balogh Margit e mellett bemutatta az intézet öt tagjának
összesített publikációs jegyzékét is, ami több mint 30 oldalra rúg.
A bemutatkozást Varga Szabolcs (főiskolai
docens, Pécsi Hittudományi Főiskola) kezdte, aki saját szakterületének
megemlítése (17. századi egyháztörténet) után felvázolta az Egyháztörténeti
Intézet alakulását, főbb tevékenységét. Az intézet egyedülálló Magyarországon
abból a szempontból, hogy egy hitéleti képzést nyújtó felsőoktatási
intézményben létező történeti kutatócsoport. Pécsen 1991-ben Hittudományi
Főiskola újraalapításával indult a hitéleti képzés, amely kezdettől sok világi
oktatót és kutatót foglalkoztatott. Az egyháztörténet oktatását és kutatását
Katus László (történelem) és Lantosné Lázár Mária (szakrális néprajz)
tevékenysége jelentette mintegy tíz éven át, majd fokozatosan megjelentek a
követők, Varga Szabolcs és Gőzsy Zoltán személyében. A kutatásokat kezdettől
fogva kiterjesztették az intézménytörténeten kívüli egyháztörténetre is, elsősorban
társadalomtörténeti szempontokat, egyházszervezeti kérdéseket vonva be a
vizsgálat körébe. A vizsgálatok elsődleges terepét a pécsi egyházmegye keretei
adták, az itt fellelhető forrásbázis volt a kiindulási bázis. 2005-ben a
kutatások módszertanának kidolgozásához, a források feltárásához, tudományos
kapcsolatok létrehozásához, a kutatások hátterének megszervezéséhez megalakult
az Egyháztörténeti Intézet.
Gőzsy Zoltán
(egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem) a kutatócsoport munkamódszerének
hármad struktúrájáról beszélt. Elsődleges céljuk a szisztematikus
forrásfeltárás, aminek keretében forráskiadás-sorozatokat indítottak, az
alapvető szeriális források hozzáférhetővé tételére: az egyházlátogatási
jegyzőkönyvek (Canonica visitatio 1738–1742. Pécs, 2009), illetve az egyházi
összeírások (Litterae Circulares), amelyek az intézményi információkon túl
betekintést nyújtanak a helyi plébániai közösségek életébe is. A módszertani
alapvetés volt a célja a magyarországi egyháztörténet legfontosabb külföldi és
hazai levéltári forrásait bemutató kiadványuk (Az egyháztörténet-írás
forrásadottságai. Pécs, 2006) megjelentetésének is. Kiadványsorozataik harmadik
típusa a konferenciák, kutatási projektek, kutatási eredmények és szintézisek
bemutatása tematikus tanulmánykötetekben (Katolikus megújulás és a barokk
Magyarországon. Pécs, 2009). Vizsgálati szempontjaik között kiemelt szerepet
kap az interdiszciplinaritás, az egyház társadalomszervező és
normakommunikációs szerepe, az egyház társadalmi, közösségalakító hatása.
Csibi Norbert (tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem) a
19. századi kutatásról beszélt, amelynek keretében új típusú forrást is
bevontak a kutatásba és forráskiadásba: a püspöki körleveleket, amelyek a 19.
század közepétől rendszeresen jelen voltak az egyházmegye életében. A
forrásokat digitalizálni kezdték, és egy online, ingyenesen hozzáférhető és
kereshető adatbázist hozzanak létre belőle. A püspöki körlevelek az intézményi
politikáról, az oktatási rendszerről, hitéleti eseményekről, anyagi helyzetről
adnak képet, a korszak szellemi körképével. Ezen a forrásbázison keresztül is
az a törekvése mutatkozik meg a kutatóknak, hogy az egyháztörténetet
alulnézetből, a társadalom szemszögéből értelmezzék. A püspöki körlevelek az
egyházmegye és a címzetti kör között olyan fontos kommunikációs csatorna,
melynek vizsgálata érdemben járulhat hozzá egy ilyen kép megrajzolásához. Másik
forrástípus a korszakról a Historia Domus-sorozat, a plébániák bejegyzései
eseményeikről, helyzetükről, szinte krónikaszerűen tárja az olvasó elé az első
világháború kezdetétől a helyi közösségek életét. Ennek a forrásnak a
feldolgozása is megkezdődött, a pécsi egyházmegyét az első világháború idején
ezek alapján bemutató forráskiadványuk 2015. első felében fog megjelenni.
Bánkúti Gábor (egyetemi adjunktus, Pécsi
Tudományegyetem) a kutatócsoport 20. századi kutatásainak témáját elsősorban a
társadalomtörténeti események és azok helyi hatásainak vizsgálatában határozta
meg, különös tekintettel a század megrázó, sorsfordító változásokat hozó
időszakára: az 1914–1921 közötti és az 1944–1950 közötti évekre vonatkozóan. (Már
megjelent kiadványuk: Az 1945 utáni magyar katolikus egyháztörténet. Pécs,
2007) Fontosnak tartják az összehasonlító szemléletű munkák kiadását,
amelyekben a kényszermigráció, nemzetiségpolitika, földosztás stb. általános
változások részeiként mutathatók be a helyi történések és viszonyok. Ezért
jelentették meg Gonda Gábor Kitaszítva. Kényszermigráció, nemzetiségpolitika és
földreform németek által lakott dél- és nyugat-dunántúli településeken
1944–1948. című doktori disszertációját (Pécs, 2014). A Historia Domus-sorozat
forrásai erre a korszakra kiterjedően is kiválóan alkalmazhatók, segítségükkel a változások idején az egyháznak a
folytonosságot fenntartó, konszolidáló szerepe is megismerhető. A társadalmi
jelenségek mikroszintű vizsgálata mellett az egyéni és kollektív tapasztalatok
megközelítése és a kölcsönhatások vizsgálata a kutatások fő célja (A 20. század
egyház- és társadalomtörténetének metszéspontjai. Pécs, 2012).
Vértesi Lázár (tudományos munkatárs, Pécsi Hittudományi Főiskola), aki az
Egyháztörténeti Intézetben a kutatások mellett a tudományszervező és
adminisztratív feladatok vállalásával az intézet egyik motorja, az egyéb tevékenységekről
beszélt. Az intézet 2014-ben elindította és évente szervezi az
egyháztörténészek országos találkozóját, amely szakmai fóruma az
egyháztörténettel kapcsolatos új kutatásoknak, szempontoknak, feladatoknak,
oktatásnak. Megalkották és folyamatosan bővítik az online elérhető Magyar
Katolikus Egyháztörténeti Bibliográfiát (www.makeb.hu) azzal a céllal, hogy a
kutatóknak, diákoknak és érdeklődőknek a történettudomány és szakrális néprajz
területén naprakész segítséget nyújtsanak egyháztörténeti kutatásaikhoz. Az
intézet célja, mint azt már Varga Szabolcs is hangsúlyozta, a kutatások mellett
a hallgatói munka elősegítése, egyháztörténeti témájú szakdolgozatok tutorálása
és a tehetséggondozás. Az utóbbi keretében tudományos diákkörök és konferenciák
mellett szakkollégiumi rendszert is kialakítottak, melybe bekapcsolódva a hallgatók
hasznos részeseivé válhatnak az éppen folyó kutatásoknak, szervezhetik, illetve
részt vehetnek az intézet szakmai programjain. Nyaranta, immár több alkalommal
rendeztek kutatótáborokat hallgatóknak és kutatóknak, ahol a résztvevők
kölcsönösen cserélheti ki tapasztalataikat és tanulhatnak egymástól.
A Pécsi egyháztörténeti Intézet céljai – egyházmegyetörténet-írás,
forráskiadás, szakmai kommunikációs csatornák kiépítése, tehetséggondozás,
egyháztörténet oktatás – stabilan egy irányba mutatnak. Különféle eszközökkel
és csatornákon ugyanazt az eredményt szeretnék elérni, nevezetesen az
egyháztörténet szemléleti megújítását és az új külföldi eredmények hazai
meghonosítását, az egyháztörténeti kutatások inspirálását és az ezek
segítségével megvalósuló szolgálat mind hatékonyabb megvalósulását.
