A Lengyel-magyar kapcsolatok 1914-2014
címmű konferenciát a szervezők kettős célt szem előtt tartva rendezték meg.
Egyrészt igyekeztek szakmailag új, releváns és aktuális előadásokat elhelyezni
a programban, másrészt elő szerették volna segíteni a lengyel-magyar személyes
kapcsolatok fejlesztését. Az utóbbi érdekében a meghívott előadók jelentős
része érkezett Lengyelországból (Krakkói Jagelló Egyetem). Az idei hármas
évforduló kapcsán (1914-1939-1989) a konferencia témája különösen aktuális
volt. A konferencia megrendezését az évfordulókhoz kapcsolódóan sokan
támogatták (pl. Lengyelország Magyarországi Nagykövetsége, Országos Lengyel
Önkormányzat, PTE BTK), a programot pedig Lengyelország magyarországi
nagykövete, Őexc. Roman Kowalski , a PTE BTK dékánja Dr. Fischer
Ferenc, és Dr. csúcs Lászlóné, az országos lengyel önkormányzat elnöke
nyitották meg. A konferencián szinkrontolmácsolás biztosított volt.
Az előadások első
szekciójában az első világháborús témák kaptak helyet. Itt fontos és itthon
eddig nem ismert eredményt mutattak be az előadók. Dr. Marcin Jarząbek „Strach przed sojusznikiem. Węgrzy w pamięci zbiorowej
mieszkańców Galicji w I wojnie światowej” című előadását követően Dr. Tomasz
Pudlocki „Honwedzi czy Hunowie? Obraz Węgrów pośród społeczeństwa galicyjskiego
1914-1918” cím alatt az első világháború harcai során történt lengyel és magyar találkozásokról, az
egymásról kialakult kép jellemzőiről beszélt. Az őt követő előadások is a
galíciai front eseményeihez, és Molnár Ferenc itt szerzett tapasztalataihoz
kapcsolódtak (Oskar Ostafin, Arkadiusz Więch, Kamil Ruszała, Stanisław
Szynkowski). A lengyel nézőpont megismerése a magyar csapatok galíciai
tevékenységéről fontos a reális önismeret kialakítása miatt is. Éppen ezért az
előadók nem kizárólag a hagyományosan rögzültlt lengyel-magyar barátkozás
motívumaira helyezték a hangsúlyt, hanem igyekeztek árnyaltabb, a valóságos
viszonyokat jobban visszatükröző kép kialakítására.
A konferencián a
lengyel-magyar kapcsolatok témakörének több újszerű megközelítése is szerepelt,
melyek eddig nem álltak a kutatások homlokterében. Árvai Tünde a PTE BTK Interdiszciplináris
doktori iskolájának doktorandusza például a nőtörténet egy fejezetét
villantotta fel „A barátság lámpása - Lengyelek és magyarok
a diplomás nők közös ügyéért” című előadásában. Az előadó
elmondta, hogy az első világháború pusztítását látva Virginia Gilversleeve,
Caroline Spurgeon és Rose Sidgwick egyetemi tanárnők elhatározták, hogy
létrehoznak egy nemzetközi szervezetet, amelyben tevékenykedve a diplomás nők
képesek hozzájárulni a hasonló katasztrófák elkerüléséhez. 1919 nyarán
Londonban létrejött az International Federation of University Women (IFUW),
amelyhez 1925-ben Magyarország, 1926-ban pedig Lengyelország is csatlakozott.
Az előadó célkitűzése az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete
(EVMANE) pécsi csoportjának bemutatása volt, a fennmaradt iratanyag és a
korabeli sajtótudósítások alapján, illetve az egyesület 1930-as évek második
felében kiépített lengyel kapcsolatainak ismertetése.
Ezt követően
Sztana-Kovács Adrienn előadását olvasták fel, melyben az M. Kir. Erzsébet
Tudományegyetem 1924 és 1948 közötti időszakban létező lengyel kapcsolatairól
halhatott a közönség. Az előadó utalt rá, hogy az egyetem lengyel
kapcsolatainak feltárása még nem teljes, de az már jól látható, hogy mind az
egyetem részéről, mind a lengyel tudományos körökből megvolt az érdeklődés és a
szándék a kapcsolatok minél szélesebb ápolására. Elsősorban a gazdasági válság
miatt ennek korlátozottak voltak a lehetőségei, a lefektetett alapok
kibontásának pedig a háború vetett véget.
A
második világháború és az azt követő időszak kapcsolattörténetének vizsgálatára
a harmadik szekcióban került sor. Kapronczay Károly „Lengyel menekültek magyar földön a második világháború éveiben” címen
küldte el előadását, melyet szintén felolvastak a konferencia résztvevőinek. Az
előadás rendkívül adat gazdag módon mutatta be a háború alatti lengyel
menekültek megsegítése érdekében végzett vöröskeresztes akciókat.
A záró szekció érdekes előadása volt Bene
Krisztián beszámolója a magyar és francia megszálló csapatok lengyelországi
működéséről a második világháború éveiben. A megszállók tevékenységének és az
ehhez kapcsolódó történeti emlékezet bemutatása után az előadó megállapította,
hogy mind
a franciák, mind a magyarok továbbra is barátian viszonyultak a lengyel néphez,
velük szemben egyetlen esetben sem fogtak fegyvert, így a két nemzet közötti
barátság a világháború próbáját is kiállta.
A konferencia második napja az 1945 utáni időszak
lengyel-magyar kapcsolataival foglalkozott, egészen a rendszerváltás körüli
időszakig. Mitrovits Miklós az 1956 és 1988 közötti időszakról beszélt,
a konferencia főszervezője, Máté Zsolt pedig Gomulka és Kádár 1960-as ENSZ
közgyűlési szereplését járta körül. Ez utóbbi arra a kérdésre
kereste a választ, hogy a két ország vezetői miként képviselték érdekeiket az
ENSZ Közgyűlésének ezen az (XV.) ülésszakán. A vizsgálat forrását két vezető,
illetve Hruscsov beszédeinek tartalmi elemzése adta, de kitért az előadó a
szereplők New Yorkban töltött napjainak bemutatására is, az ülések menetére, és
a két vezető ellen alkalmazott szankciókra is.
A rendszerváltás
időszakát Kiss Gy. Csaba előadása idézte, aki „1988-1989: magyar
változások lengyel hátteréről” címmel tartotta meg előadását. Az előadás a
szemtanú beszámolójának élményszerűségével mutatta be a első választás
lengyel-magyar kapcsolatok szempontjából is érdekes szálait. Szalai
Csaba a lengyelországi rendszerváltás történetéhez kínált érdekes adalékokat.
A konferencia
lezárásaként napjaink nemzetközileg is jelentős, a lengyeleket érintő
eseményeiből kapott ízelítőt a hallgatóság. Lagzi Gábor a lengyelek és az
ukránok kapcsolatának (konfliktusainak) történetét tekintette át a 20. századra
vonatkozóan, mindezt magyar szemszögből vizsgálva. Konklúzióként pedig
megállapította, hogy „a közép-európai
térségben lehet precedenst találni arra, hogy a két szomszéd kapcsolatait – a
számos múltbéli konfliktus ellenére (vagy éppen azért) – a párbeszéd, a
kiegyezésre való törekvés szellemében próbálja alakítani, mindeközben nem
feladva nemzeti érdekeiket. Másképpen
fogalmazva – éppen a nemzeti érdek kívánja meg a szomszédokkal való jó
kapcsolatok kialakítását, az esetleges konfliktusok rendezését.”
Szalai László
Lengyelország 1980-as éveit idézte fel, előadása fókuszába az 1989-es váltást
helyezve, Jaroslaw Bajaczik (a Lengyel Intézet igazgatóhelyettese) pedig a
lengyel-magyar kapcsolatok aktuális állásáról beszélt, arról, hogy 25 évvel a
rendszerváltást követően hol tart ez a kapcsolat. Milyen tervek voltak
1989-ben, és mi az ami ebből megvalósult, mi az ami nem.
A konferencia programjában szerepelt még
néhány érdekes előadás, melyek – az itt felsoroltak mellett részét fogják
képezni a rendezők tervei szerint elkészülő konferenciakötetben, mely először
magyar, a későbbiekben lengyel nyelven is elérhető lesz.