Konferenciabeszámoló - Lengyel-magyar kapcsolatok 1914-2014

A Lengyel-magyar kapcsolatok 1914-2014 címmű konferenciát a szervezők kettős célt szem előtt tartva rendezték meg. Egyrészt igyekeztek szakmailag új, releváns és aktuális előadásokat elhelyezni a programban, másrészt elő szerették volna segíteni a lengyel-magyar személyes kapcsolatok fejlesztését. Az utóbbi érdekében a meghívott előadók jelentős része érkezett Lengyelországból (Krakkói Jagelló Egyetem). Az idei hármas évforduló kapcsán (1914-1939-1989) a konferencia témája különösen aktuális volt. A konferencia megrendezését az évfordulókhoz kapcsolódóan sokan támogatták (pl. Lengyelország Magyarországi Nagykövetsége, Országos Lengyel Önkormányzat, PTE BTK), a programot pedig Lengyelország magyarországi nagykövete, Őexc. Roman Kowalski , a PTE BTK dékánja Dr. Fischer Ferenc, és Dr. csúcs Lászlóné, az országos lengyel önkormányzat elnöke nyitották meg. A konferencián szinkrontolmácsolás biztosított volt.

Az előadások első szekciójában az első világháborús témák kaptak helyet. Itt fontos és itthon eddig nem ismert eredményt mutattak be az előadók. Dr. Marcin Jarząbek „Strach przed sojusznikiem. Węgrzy w pamięci zbiorowej mieszkańców Galicji w I wojnie światowej” című előadását követően Dr. Tomasz Pudlocki „Honwedzi czy Hunowie? Obraz Węgrów pośród społeczeństwa galicyjskiego 1914-1918” cím alatt az első világháború harcai során  történt lengyel és magyar találkozásokról, az egymásról kialakult kép jellemzőiről beszélt. Az őt követő előadások is a galíciai front eseményeihez, és Molnár Ferenc itt szerzett tapasztalataihoz kapcsolódtak (Oskar Ostafin, Arkadiusz Więch, Kamil Ruszała, Stanisław Szynkowski). A lengyel nézőpont megismerése a magyar csapatok galíciai tevékenységéről fontos a reális önismeret kialakítása miatt is. Éppen ezért az előadók nem kizárólag a hagyományosan rögzültlt lengyel-magyar barátkozás motívumaira helyezték a hangsúlyt, hanem igyekeztek árnyaltabb, a valóságos viszonyokat jobban visszatükröző kép kialakítására.

A konferencián a lengyel-magyar kapcsolatok témakörének több újszerű megközelítése is szerepelt, melyek eddig nem álltak a kutatások homlokterében.  Árvai Tünde a PTE BTK Interdiszciplináris doktori iskolájának doktorandusza például a nőtörténet egy fejezetét villantotta fel „A barátság lámpása - Lengyelek és magyarok a diplomás nők közös ügyéért” című előadásában. Az előadó elmondta, hogy az első világháború pusztítását látva Virginia Gilversleeve, Caroline Spurgeon és Rose Sidgwick egyetemi tanárnők elhatározták, hogy létrehoznak egy nemzetközi szervezetet, amelyben tevékenykedve a diplomás nők képesek hozzájárulni a hasonló katasztrófák elkerüléséhez. 1919 nyarán Londonban létrejött az International Federation of University Women (IFUW), amelyhez 1925-ben Magyarország, 1926-ban pedig Lengyelország is csatlakozott. Az előadó célkitűzése az Egyetemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesülete (EVMANE) pécsi csoportjának bemutatása volt, a fennmaradt iratanyag és a korabeli sajtótudósítások alapján, illetve az egyesület 1930-as évek második felében kiépített lengyel kapcsolatainak ismertetése.

Ezt követően Sztana-Kovács Adrienn előadását olvasták fel, melyben az M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem 1924 és 1948 közötti időszakban létező lengyel kapcsolatairól halhatott a közönség. Az előadó utalt rá, hogy az egyetem lengyel kapcsolatainak feltárása még nem teljes, de az már jól látható, hogy mind az egyetem részéről, mind a lengyel tudományos körökből megvolt az érdeklődés és a szándék a kapcsolatok minél szélesebb ápolására. Elsősorban a gazdasági válság miatt ennek korlátozottak voltak a lehetőségei, a lefektetett alapok kibontásának pedig a háború vetett véget.

            A második világháború és az azt követő időszak kapcsolattörténetének vizsgálatára a harmadik szekcióban került sor. Kapronczay Károly „Lengyel menekültek magyar földön a második világháború éveiben” címen küldte el előadását, melyet szintén felolvastak a konferencia résztvevőinek. Az előadás rendkívül adat gazdag módon mutatta be a háború alatti lengyel menekültek megsegítése érdekében végzett vöröskeresztes akciókat.

A záró szekció érdekes előadása volt Bene Krisztián beszámolója a magyar és francia megszálló csapatok lengyelországi működéséről a második világháború éveiben. A megszállók tevékenységének és az ehhez kapcsolódó történeti emlékezet bemutatása után az előadó megállapította, hogy mind a franciák, mind a magyarok továbbra is barátian viszonyultak a lengyel néphez, velük szemben egyetlen esetben sem fogtak fegyvert, így a két nemzet közötti barátság a világháború próbáját is kiállta.

            A konferencia második napja az 1945 utáni időszak lengyel-magyar kapcsolataival foglalkozott, egészen a rendszerváltás körüli időszakig. Mitrovits Miklós az 1956 és 1988 közötti időszakról beszélt, a konferencia főszervezője, Máté Zsolt pedig Gomulka és Kádár 1960-as ENSZ közgyűlési szereplését járta körül. Ez utóbbi arra a kérdésre kereste a választ, hogy a két ország vezetői miként képviselték érdekeiket az ENSZ Közgyűlésének ezen az (XV.) ülésszakán. A vizsgálat forrását két vezető, illetve Hruscsov beszédeinek tartalmi elemzése adta, de kitért az előadó a szereplők New Yorkban töltött napjainak bemutatására is, az ülések menetére, és a két vezető ellen alkalmazott szankciókra is.

A rendszerváltás időszakát Kiss Gy. Csaba előadása idézte, aki „1988-1989: magyar változások lengyel hátteréről” címmel tartotta meg előadását. Az előadás a szemtanú beszámolójának élményszerűségével mutatta be a első választás lengyel-magyar kapcsolatok szempontjából is érdekes szálait. Szalai Csaba a lengyelországi rendszerváltás történetéhez kínált érdekes adalékokat.

A konferencia lezárásaként napjaink nemzetközileg is jelentős, a lengyeleket érintő eseményeiből kapott ízelítőt a hallgatóság. Lagzi Gábor a lengyelek és az ukránok kapcsolatának (konfliktusainak) történetét tekintette át a 20. századra vonatkozóan, mindezt magyar szemszögből vizsgálva. Konklúzióként pedig megállapította, hogy „a közép-európai térségben lehet precedenst találni arra, hogy a két szomszéd kapcsolatait – a számos múltbéli konfliktus ellenére (vagy éppen azért) – a párbeszéd, a kiegyezésre való törekvés szellemében próbálja alakítani, mindeközben nem feladva nemzeti érdekeiket. Másképpen fogalmazva – éppen a nemzeti érdek kívánja meg a szomszédokkal való jó kapcsolatok kialakítását, az esetleges konfliktusok rendezését.”

Szalai László Lengyelország 1980-as éveit idézte fel, előadása fókuszába az 1989-es váltást helyezve, Jaroslaw Bajaczik (a Lengyel Intézet igazgatóhelyettese) pedig a lengyel-magyar kapcsolatok aktuális állásáról beszélt, arról, hogy 25 évvel a rendszerváltást követően hol tart ez a kapcsolat. Milyen tervek voltak 1989-ben, és mi az ami ebből megvalósult, mi az ami nem.

A konferencia programjában szerepelt még néhány érdekes előadás, melyek – az itt felsoroltak mellett részét fogják képezni a rendezők tervei szerint elkészülő konferenciakötetben, mely először magyar, a későbbiekben lengyel nyelven is elérhető lesz.