Az
Országos Katolikus Szövetség 1906. évi közgyűlésén határozati javaslatot
fogadott el arról, hogy a katolikus nagygyűléseket nem csak a fővárosban
rendezi, hanem a vidéki nagyobb városokat is fölkeresi, az esemény
decentralizálásának szándékával. Az első helyszín kiválasztását több tényező
befolyásolta. Már az előző (1906. évi hatodik) nagygyűlés lakomáján kézhez
vehették a pécsi polgármester táviratát, melyben a nagygyűlést pécsre hívta meg
a szervezés előtt álló országos kiállítás nevében.[1]
A megrendezett pécsi gyűlés kiadott anyaga szerint az előző évben már ide tervezték
a nagygyűlést, de a püspöki szék üresedése miatt ez végül nem valósult meg.[2]
Az új püspök viszont azonnal felkarolta az ügyet.[3]
A századfordulót követően több
területen mutatkozott igény arra, hogy az ország erősen érvényesülő
főváros-központúságát a vidéki városok fejlesztésével és helyzetbe hozásával
enyhítsék. A decentralizálás eszméjének tervszerű érvényesülésére kiváló példa
a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 103800/1906. (nov. 26.) sz. rendelete.
A nemzeti közműveltség vidéki gócpontjainak kialakítása érdekében megalkotott
jogszabály a cél[4]
megvalósítását elsődlegesen a helyi iskolák és tanári karok bevonásával kívánta
elérni. Ezért a rendelet szövegét eljuttaták a tankerületi (királyi)
főigazgatók és a felső kereskedelmi iskolai főigazgatók mellett a felekezeti iskolafenntartókhoz
is – többek között a katolikus püspökökhöz –, kérve az együttműködésüket az
ügyben: „Ebben az actióban erősen
számítok Nagyságod támogatására. Indítson Nagyságod a maga hatáskörében –
hivatalos és személyes tekintélyét egyként latba vetve – lelkes mozgalmat.”[5]
Az egyik címzett, Zichy Gyula pécsi püspök a rendeletben foglaltakat körlevélben
juttatta el egyházmegyéje iskoláiba és plébániáira.[6]
Bár megjegyezte, hogy a miniszter által hivatkozott középiskolák – melyekre az
egész koncepció nagy súlyt helyezett – nem tartoznak a fennhatósága alá, mégis
fontosnak tartotta a szándék ismertetését. A szöveg egyszerű továbbközlése helyett
egy lépéssel tovább is ment a főpásztor, mikor kifejtette, hogy „ilyen irányú munkálkodásra bőven nyílik
alkalom kisebb városokban, sőt a falvakban is, a katolikus egyesületekben.
(...) nemcsak az általános közművelődésnek tehetnek szolgálatot, hanem a
katholikus gondolkozás, a katholikus érzület és öntudat fokozását és
megerősödését is hathatósan előmozdíthatják. (...) Bizton reménylem, hogy
tiszt. papságom éber figyelemmel kiséri a közmüveltség terjesztésére irányuló
törekvéseket és saját hatáskörében oda fog törekedni, hogy e tekintetben is a
’jó pásztor’ kötelmeit hiven teljesitse.”[7]
Mint az a fentiekből is látható, Zichy
Gyula püspök kifejezetten fontosnak tartotta a katolikus önszerveződés támogatását.
Erre már a kortársak is felfigyeltek. A Magyarországi Katolikus Egyesületek
Országos Szövetségének 1905-ös közgyűlésén az éves jelentés elemezte a
szervezet működési nehézségeit. A legfőbb problémát abban látták, hogy sok esetben
nem kaptak egyházmegyei támogatást. Bár 1904 folyamán az ország minden esperesi
kerületét felszólították, hogy jelöljenek ki mindenhol egy-egy alkalmas
személyt a szövetség képviseletére, és több mint kétszáz esperesi kerület ezt
meg is tette, mégsem volt kellő eredménye a munkának. Rengeteg helyi „tevékeny
apostol” született így, kiknek nevéhez egész vidékek megelevenedése volt
kapcsolható, de a várt hatás mégis elmaradt. Ami pedig ehhez hiányzott, az a
püspöki jóváhagyó és támogató tekintély, a meghatalmazás súlya: „(...) ott, hol ez már megtörtént, például a
kassai, székesfehérvári és részben a pécsi egyházmegyékben (...) a kerületi
képviselők száma teljes. Több ülést tartanak évenként, még pedig főpásztoruk
elnöksége mellett. Megyei szervezettel és rendszabálylyal bírnak. A legégetőbb
kérdéseket letárgyalják, a kölcsönös jelentéseket megteszik. Az egyes
képviselők otthon saját kerületi üléseiken a társadalmi mozgalmak és a megyei
szervezet határozatainak előadói, melyek fölött vitát kezdeni kötelesek és a
megállapodások úgy foglalnak helyet a kerület hivatalos jegyzőkönyvében, mint
más legfontosabb egyházi ügyek. A jegyzőkönyv az egyházmegyei főhatósághoz jut,
melyből a főpásztor papjainak társadalmi tevékenységéről, ebben követett
irányáról tudomást szerez. A hol ezen megyei szervezettség már fönnáll, a
képviselők határozott, az egyházmegyei körlevélben is nyilvánosságra hozott
püspöki megbízást nyertek teendőik végzésére, a kerület társadalmi mozgalmainak
intézésére.”[8] Rögtön ezután a
jelentés kiemeli a pécsi püspöknek a szövetséggel szembeni pozitív, példaértékű
hozzáállását: „... trónralépésekor az
Országos Szövetség megyei képviselőit, a hivatalos tisztelgéseken és
formaságkon kívül fogadta, mint ’belső, meghitt’ munkatársait és kijelentette,
hogy papjaitól a szövetség keretében való társadalmi munkát nemcsak reméli, de
határozottan várja is.”[9]
A fentiek értelmében a pécsi püspök körlevélben
tette közzé az országos szövetség pécsegyházmegyei képviseletének szabályzatát,
ügyrendjét[10]
és megválasztott espereskerületi képviselőinek neveit.[11]
Zichynek az egyház társadalmi szerepéről és a papság funkcióiról vallott
nézeteit jól jellemzi e körlevél néhány mondata: „A lelkipásztor, kinek müködése a templom és a plébánia irodán tul
nem terjed, ma már nem tölti be igazán hivatását (...) Ha azonban társadalmi
akcziót kezd (...) akkor [a hívek
– CS.N.] megmenthetők még az Egyháznak és a Hazának egyaránt!”[12]
Az egyházmegye esperesi kerületenként
megválasztott szövetségi képviselői megyei szervezetben egyesültek.[13]
A szervezeti szabályzat értelmében a pap képviselők hivatása „az Országos Szövetség céljait képező kath.
restauratio ügyét saját kerületükben minden előzetes külön megbízás nélkül
képviselni hivatalából kifolyólag; a hitbuzgalmi, egyleti, szövetkezeti,
szervezeti és minden más keresztény társadalmi mozgalmak élére állni,
amennyiben a helyi plébános igényli, vagy legalább nem ellenzi.”[14]
Mivel a kerületi képviselő a népszövetségnek is kerületi vezetője volt, a
megyei szervezet az egész egyházmegye népszövetségi mozgalmát kezében tarthatta.
A képviselő az egyes községeket – a társadalmi mozgalmak megindítása, vezetése
és a helyi lelkipásztornak ez irányú segítség nyújtása érdekében – személyesen
is felkereshette. A megyei szervezet működéséről a képviselők a koronákon
beszámolókat tartottak. A nyomdai- és ügykezelési költségeire a kerületi papság
fejenként 1 korona hozzájárulást fizetett, az egyéb költségeket viszont az
esperesi képviselők maguk viselték.[15]
Az egyházmegyei képviselet 1906.
szeptember 11-i gyűlésén Frey János titkár bejelentette, hogy az Országos
Szövetség „mint befejezett tényt közölte
titkárhoz intézett levelében, hogy a jövő évi (1907) kath. nagygyűlés Pécsett
fog megtartatni.”[16] A gyűlésen résztvevők nehezményezték,
hogy a szervezés későn kezdődött és még az előadók nevei sincsenek meg, és
kimondták, hogy a nagygyűlés minél szélesebb körű propagálása elsődleges
feladat. Szükségesnek találták továbbá, hogy két külön központi szervező
bizottságot alakítsanak. Az egyik a szellemi előkészítésért, a másik a
technikaiért felelt, a szervezőbizottságnak a megyei képviselet pedig hivatalból
tagja volt.
A püspök az egyházmegyéjében folyó
szervezkedés támogatásával párhuzamosan személyesen is kapcsolatban volt az
Országos Szövetség központjával. Mivel a szövetség elnöke Zichy János volt, a
pécsi püspök bátyja, erre a kapcolatra lehetett számítani a nagygyűlés Pécsre
hozatala érdekében. Ezen túl Zichy püspöknek az oktatásügy terén elért eredményeit
is megalapozhatta a nem sokkal később miniszteri széket is betöltő rokon.[17]
Szentiványi Károly, az országos
szövetség igazgatója 1906. július 20-án értesítette Zichy püspököt, hogy a
következő évi nagygyűlés programterve a napokban megy a püspöki kar elé
jóváhagyásra, és ezután a szervezés elkezdődhet. Jelezte, hogy célszerű lenne
már ezt megelőzően egy helyi személy kijelölése, aki kapcsolatba léphet a
szintén 1907-re tervezett pécsi kiállítás szervezőivel, az esetleges ütközések
elkerülése érdekében. A gyűlés időpontjának megállapítását a helyi viszonyokra bízta,
mindössze annyit írt meg, hogy a központi szervezet egy őszi időpont felé
szívesebben hajlik.[18]
Zichynek már e levélváltást megelőzően
voltak értesülései arról, hogy a püspöki kar támogatni fogja a pécsi rendezést.
Wurster József c. apát kanonokot, a papnevelde igazgatóját 1907. január 27-én Rómából
úgy tájékoztatta, hogy „Bizalmas úton
arról értesültem, hogy a nagymélt. és főtisztelendő magyar püspöki kar
egyhangulag kegyesen méltoztatott fogadni azon tervet, hogy az orsz. kath.
nagygyűlés a f. évben Pécsett tartassék.”[19]
Ennek ismeretében – és az országos szövetséggel egyeztetve – elhatározta,
hogy a helyi szervezési feladatok elvégzésére két bizottságot alakít. Az egyik
(központi, vagy 100-as) bizottság Pécsett, a másik vidéken készíti majd elő a
rendezvényt. Az előbbi elnökének Wurstert kérte fel. Mivel a vidéki szervezés a
katolikus egyesületek országos szövetségének pécsegyházmegyei képviseletére hárult,
így a másik bizottság vezetését – társelnöki pozícióban – Streicher József[20]
paksi plébánosra, a megyei szervezet elnökére bízta.[21]
A püspöki kar 1907. április 18-i
ülésén foglalkozott röviden a pécsi nagygyűlés kérdésével, és mindössze annyit
jegyzett meg, hogy „Zichy János grófnak,
a kath. egyesületek országos szövetsége elnökének a kath. nagygyűlések
decentralizációjára s annak ez idén Pécsett való megtartására vonatkozó
előterjesztését valamint Zichy Gyula gróf, pécsi püspöknek e gyűlésre való meghívását
a tanácskozmány köszönettel tudomásul veszi.”[22]
Ezt követően megtörtént az időpont
kijelölése (1907. augusztus 25-27.) és a védnöki felkérések kiküldése. Zichy
János természetesen hivatalosan is felkérte testvérét, és a többi püspököt e
szerep betöltésére. Levelében a nagygyűlés célját a hit megvallásában és a
társadalmi haladás helyes irányairól való tanácskozásban jelölte meg. Ennek
aktualitását indokolva, az esemény jelentőségét tágabb, világegyházi és nemzeti
dimenzióba helyezte: „A társadalmat felforgató
törekvések hullámai egyre magasabban csapkodnak és a keresztnek velük vívott
tusája a krízis hevességével folyik, hogy egyik félnek katasztrófáját
előkészítse. Nemzetek legujabb esetei a történelem örök lapjára vésték föl az
igazságot, hogy az Egyház lelke halhatatlan, de a testét, melyet katholikus
nemzetek és egyének alkotnak, borzasztóan megcsonkíthatják. A mi nemzetünk a
katholikus társadalom ezeréves tagja, már nem sértetlen, sőt sebein a bomlás
üszkei félreismerhetetlenek. Fönn a közönyösség érthetetlen kábultsága, alább a
testben a roszindulatok láza emészti a nemzet erkölcsi és anyagi erejét. Ha a
beteg test életerejét visszaadni akarjuk, fönn és lenn az egész társadalomba az
isteni igazság világító és gyógyító áramát kell visszavezetnünk.”[23]
A pécsi püspök természetesen elfogadta a védnöki felkérést, és elismerése
mellett 1000 korona támogatást is kiutalt az előkészítés költségeinek
fedezésére.[24]
A pécsi helyszín kiválasztásában a
fent leírtakon kívül az egyházmegye történelmi hagyományai is szerepet
játszhattak. A nagygyűlés megnyitó beszédeiben többször hangzott el Szent Mór
örökségére való utalás, és a város kulturális hagyományainak kiemelése.
Nendtvich Andor polgármester örömmel üdvözölte a nagygyűlés közönségét „ebben a városban, a melynek multja
elválaszthatatlanul van összeforrva a magyar kereszténység megalapításával és
diadalrajutásával; a melynek minden rögéhez a magyar keresztény kultura oly sok
fényes emléke füződik. Azok a dicső emlékek, a melyek a szent István alapitotta
ősi egyházmegyét, bold. Mór püspök s annyi jeles utódjának fényes alakjait,
Nagy Lajos királyunk itt állott első egyetemét, büszkeségünket képező 900 éves
székesegyházunkat körüllengik, valóban méltó keretül szolgálnak a most
egybegyült országos katolikus nagygyűlés nemes czélú tanácskozásaira.”[25]
Ily módon a kereszténység meghonosításában jelentős szerepet játszó település
az új alapítás, a katolikus vallásosság megújításának tervezett folyamatában
szimbolikus jelentőséget kapott. A polgármester – utalva a városban éppen zajló
ipari és mezőgazdasági kiállításra – hangsúlyozta, hogy a város a gazdasági
előrehaladás nagy ünnepét üli éppen, de ez az anyagi haladás csak akkor lehet
egészséges, ha az szilárd erkölcsi bázison, és a vallásos hit alapjain
nyugszik. Ezek erősítését várta a nagygyűléstől is.
A megnyitó beszédekben emlegetett kulturális
szerep hangsúlyozását szolgálta Komócsy István papneveldei aligazgatónak a
Pécsi Napló hasábjain megjelent cikke is. Beszámolója szerint az egyházmegye
komoly, számszerűsíthető infrastruktúrával rendelkezett a társadalmi munka
terén, mely alkalmassá tette rendezési helyszínnek: „302 pap, 168 plébánia, 37 féle kat. jellegű társulat, egyesület,
szövetkezet: 536 önálló szervezete van – 71 katolikus kör, 11 legényegylet, 2
munkásegylet, 12 ifjúsági egylet, 9 fogyasztási szövetkezet, 2 kölcsönmagtár, 3
tejszövetkezet, 1 óvodát fenntartó egyesület. Kilenc szerzetházban: 58
szerzetes, 19 nőzárda, 218 zárdanő – közép és felsőoktatás, betegápolás,
árvaház (...) 20 tankerület, 600 kat. tanító”[26]
A múlt örökségei és a jelen eredményei tehát egyaránt fontos, a katolikusság
egészét mozgósítani képes helyszínné emelték a várost.
[1]
Hetedik Katholikus Nagygyűlés Évkönyve. Kiadja az Országos Katholikus
Szövetség. Budapest 1907. Szövetségi Értesítő 1907 (I.) 5-10. 129.
(Továbbakban: Jegyzőkönyv); A korszakban Pécs legnagyobb rendezvénye az 1907.
május 15. és október 15. között tartott Pécsi Országos Ipari és Mezőgazdasági
Kiállítás és Vásár volt, melynek nyitvatartása alatt közel egymillió látogatója
volt. Erről lásd Radnóti Ilona: Az
1907. évi Országos Kiállítás és Vásár. Pécsi
Szemle 2007. ősz 13-33.
[2] A
Hetyey Sámuel 1903. szeptemebr 1-i halálát követően a pécsi püspöki szék Zichy
Gyula 1905. évi kinevezése között nem volt betöltve. (Tengely Adrienn – Kovács
Zoltán: A milleniumtól a szerb megszállás
végéig. In: A Pécsi Egyházmegye ezer éve. Sümegi József szerk. Pécs 2008.
169.)
[3]
Szentiványi Károly levele Zichy Gyulához, Budapest 1906. június 20. (PPL
2871/1906)
[4] A
cél az egységes magyar nemzeti állam
szilárd alapjainak lerakása volt, ennek eléréséhez pedig a nemzeti közműveltség
színvonalának emelését látta szükségesnek a miniszter. A meglévő
intézményrendszerre (iskolák, könyvtárak, múzeumok, stb.) támaszkodva, azok felfejlesztésével
kívánta mindezt megvalósítani. Ahogyan a rendeletben fogalmazott: „Felfogásom szerint vidéki városokban a
tanároknak sok tekintetben kezdeményező szerepet kell játszaniok, s
mindenesetre élénk tevékenységet kifejteniök a város szellemi életében.”
Ehhez azt kívánta, hogy a szűken vett tanítási
tevékenység mellett a tanárok iskolán kívüli művelődési tevékenységet is
kifejtsenek (pl. felolvasó estek szervezése), és az iskolában meglévő, de
kihasználatlan termeket és gyűjteményeket használják fel az iskolából már
kikerültek tudásának, műveltségének emelésére. [103800/1906. (nov. 26.) VKM.
sz. rendelet]
[5]
Rajtuk kívül a minisztérium tájékoztatta a főispánokat, a Múzeumok és
Könyvtárak Országos Tanácsát, a középiskolai és a kereskedelmi szakiskolai
tanárok országos egyesületeit is. Püspöki Körlevél (Pécsi Egyházmegye)
(Továbbiakban: Litterae Circulares – LC): 213/1907 LC.
[6]
213/1907 LC.
[7]
Uo.
[8] A
Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetségének Évkönyve. 1905.
Budapest 1906. 5.
[9] Évkönyv
1905. 6.
[10]
Püspöki jóváhagyás: Pécsi Püspöki Levéltár (Továbbiakban: PPL) PPL 1533/1906.
és PPL 2402/1906. (júl. 31.)
[11]
2583/1906. LC, elnök: Streicher József paksi plébános, titkár: Frey János dr.
németmároki plébános.
[12]
2583/1906. LC
[13] Az
egyházmegyei képviselet 1906. március 13-i (pécsi) szervező gyűlésén elhatározták,
hogy Pécs városának külön képviselőt választanak, aki Virág
Ferenc, a pécsi szeminárium spirituálisa lett. Szintén itt folyt vita a
népszövetségi mozgalom terjesztésének módszereiról.
A cél az volt, hogy lehetőleg minden pap legyen tagja a mozgalomnak és minden
plébánián alakuljon népszövetség. Ennek érdekében a központ több nyelven is
megjelentette a „Felhívás a Kath.
Népszövetség szervezésére” c. kiadványát. PPL 1533/1906.
[14] A
Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége Pécsegyházmegyei
Képviseletének Szervezeti Szabályzata és
Ügyrendje. Mohács 1906. 3.
[15]
Uo. 6-13. pont
[16]
PPL 2981/1906.
[17]
Zichy János (1868-1944) ezt követően kétszer volt a vallás- és közoktatási
tárca birtokosa: 1910. március 1. és 1913. február 26 között, illetve 1918.
május 8. és október 31. között. Ld. Bölöny
József: Magyarország kormányai 1848-1975.
A Magyar Országos Levéltár Kiadványai IV. Levéltártan és történeti
forrástudományok 2. Budapest 1978. 302.
[18] Szentiványi
Károly levele Zichy Gyula püspökhöz, 1906. július 20. (PPL 2527/1906.) – A
kívánt előkészítéssel és közvetítéssel a püspök Dr. Igaz Béla tb. kanonokot, a
püspöki iroda igazgatóját bízta meg.
[19]
Zichy Gyula levele Rómából Wurster József kanonokhoz, 1907. január 27. (PPL
348/1907)
[20] Streicher József 1850-ben született, 1887-től németbólyi, 1898-tól paksi
plébános volt. Schematismus Cleri
Dioecesis Quinque-ecclesiensis ad annum a Christo nato MCMVIII. Typis Wesely et Horváth, Quinque-ecclesiensis 1908. 191.
[21] A pécsi központi bizottság tagjának
felkértek: Wajdits Gyula és Dr. Szilvek
Lajos kanonokok, Virág Ferenc lelkiigazgató, Dr. Sipos István teológiai tanár,
Komócsy István papneveldei aligazgató,
Dr. Kelemen Mihály ny. honvéd főtörzsorvos, Szuly János ügyvéd, Dr. Angyal Pál
jogtanár és Keresztény János gyógyszerész, Bitter Illés főgimnáziumi tanár,
Romnisz Ferenc tb. kanonok, esperes. A vidéki
bizottság tagjait a katolikus egyesüertek országos szövetségének
pécsegyházmegyei képviselete alkotta, a névsorral Dr. Frey János németmároki
plébános (titkár) szolgált. (PPL 348/1907)
[22]
PKK Jgyk. 1907. április 18.
[23]
Zichy János levele Zichy Gyulához, Budapest 1907. július 10. (PPL 2648/1907)
[24]
Zichy Gyula levele Zichy Jánoshoz, Karlsbad 1907. július 30. (PPL 2648/1907)
[25] Jegyzőkönyv
135.
[26] Pécsi
Napló, 1907. augusztus 25. (XVI.) 194. 4-5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése